2019. január 6., vasárnap

,

Leah Hope Eastbrook - Törölt novella



A művet a szerző kérésére eltávolítottuk az oldalról.
Share:

7 megjegyzés:

  1. Szia!

    Hű, biztos marha nehéz adott szószámmal dolgozni, én sosem bírtam rávenni magam, hogy akár minimumot, akár maximumot tartsak. Egy sztori annyi, amennyi.
    És valahogy itt is egy kicsit izzadtságszagúnak érzem a dolgot.

    Rengeteg a szereplő a terjedelemhez képest, csak azért, hogy mind maximum egyetlen mondat erejéig kerüljön elő. Nem azt mondom, hogy háromszáz szóban ki kell derülnie, melyiknek mi a kedvenc kajája vagy mi volt a jele az oviban, de egy kicsit céltalannak érzem, hogy pont ennyien legyenek.

    És hát miért is? Mert kicsit az az érzésem van, hogy két szék közé ültél. Hiszen cselekmény nincs igazán: pár fiatal ül a tetőn. Csattanó sincs a végén, így novellának nem igazán mondanám. Ha mindenképp így akarom nézni, akkor felvezetsz valamit, aztán eléred a szóhatárt, ezért puff, vége van.
    Ha viszont tényleg nincs cselekmény és pusztán a hangulatfestés volt a cél, ahhoz meg nagyon kevés a leírás, mivel elveszi tőle a szószámot a sok karakter megszólaltatása. Ebben az esetben talán érdemes lenne jobban ráfókuszálni a hősre, bemutatni a gondolatait, a környezetét, hogy mit érez, és kicsit jobban felvezetni a tetőpontot, magát a napfelkeltét.

    Jó sokat pofáztam itt, de ez nem jelenti, hogy ilyen szörnyű lenne :) Gördülékeny a nyelvezeted, és egy életszerű képet mutatsz be; talán épp ez is a gond, hogy az életszerű dolgok nem feltétlen működnek leírva, hiszen nem egy drámában élünk, ahol van bevezetés, tárgyalás, befejezés.

    Miért pofáztam mégis ennyit?
    Mert azt mondják, a novellázással lehet a legjobban gyakorolni, hogy egy regény felépítése működjön, ami itt nem igazán volt meg. A bevezetés hosszú, a befejezés nincs előkészítve. (sarkos példa, de ez kábé olyan, mint mikor az író megunja a történetét, ezért egyszer csak egy sikátorból előugrik valaki, és kinyírja a főszereplőt, és puff, vége van)
    Azt ajánlanám, hogy less rá az aranymosás oldalán a százszavas játékok győzteseinek a művére. Azokból látszik, hogy kis terjedelemben is igenis működhet egy írás felépítése.

    Remélem, hasznodra válik majd valami ebből a szócséplésből :)
    További sok sikert az íráshoz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm a visszajelzést és a tanácsot. Át fogom írni egy hosszabb terjedelmű, kevesebb szereplős novellává, egy jobban átgondolt cselekménnyel és tényleges csattanóval. :)

      Törlés
  2. Ilyen semmitmondó és unalmas írást is régen olvastam már...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a véleményed! Mindenki jó valamire - ha másra nem, hát elrettentő példának. Én az írásommal, te pedig a vélemény nyilvánításod stílusával. ;)

      Törlés
  3. Kedves Victoria!

    Köszönjük a véleményed a Ceruzanyomok nevében!
    Elmondanád Leahnak - és nekünk -, hogy mit hiányoltál az írásból, mitől találtad unalmasnak, esetleg mitől lett volna számodra érdekesebb? Bizonyára a szerzőnek is hasznos volna és ahogy a fenti reakciójából láttam, szívesen tanul az építő szándékú véleményekből is.

    Üdvözlettel:
    Lia és Daremo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Victoria Winters!

      Eltávolítottuk a legutóbbi kommentedet, mert úgy éreztük, hogy a nyomdafestéket nem tűrő stílusod nem méltó a Ceruzanyomok célkitűzéséhez és értékrendjéhez sem. Ne értsd félre, nálunk egyáltalán nem kötelező dicsérni az itt megjelent műveket, sőt, azt hiszem, minden írópalántánk nevében mondhatjuk, arra vágyunk, hogy megtudjuk, hogyan válhatnánk jobb írókká. Ehhez nyilván szükséges tudnunk a hibáinkat is.

      Akár íróként, akár olvasóként vagy itt jelen, arra kérünk, emberségesen és kultúráltan fogalmazd meg, mi a problémád az adott művel. Szeretnénk, ha a beküldött írások szerzői építő szándékú és használható kritikákat kapnának, anélkül, hogy bárki őket kezdené sértegetni. Tőled is ilyen hozzáállást várunk el.
      Ezt a levelet tekintsd figyelmeztetésnek, a következő hasonló hangvégtelű kommented után sem későbbi íróként, sem olvasóként nem látunk szívesen. (= kitiltunk az oldalról, megjegyzéseidet automatikusan töröljük.)

      A Ceruzanyomok szerkesztői

      Törlés
  4. Yoh!

    Mivel magam is jó néhány háromszázas szerzője vagyok, jöttem olvasni a te "megoldásod" a Hajnalra.
    A végére érve némi hiányérzetem támadt, s ha nem is pontosan, de megpróbálom leírni, hogy miért éreztem ezt.
    A jeleneted nem futott ki sehova. A hajnallal ért véget, ami egy változás, egy új kezdet, egy mozdulat, de mégsem volt olyan nagy ereje. Talán ha a korábbi párbeszéd még mozdulatlanabb lett volna pl Andris nem hoz kávét, akkor ez az apró változás is elég lett volna, bármilyen nagy monológ vagy magyarázat nélkül, így viszont nem éreztem a lendületét. Nem tört meg semmit, nem indított el... ha talán az eleje vagy a közepe valamivel hangsúlyosabb lett volna, de... ezek igazából csak írói eszközök. Amik nem helyettesítik a tartalmat, de attól függ, hogyan alkalmazod, más jelentéssel bírhat a történeted, azonban a te jeleneted nincs megszerkesztve, nem áll össze történéssé/történetté.
    Mert egy írás legyen bármilyen rövid vagy hosszú, valamit el kell meséljen, valamire fel kell hívnia a figyelmet. Vagy a cselekményével, gondolatiságával, karaktereivel, de mindenképp lennie kell valami írói célnak. Természetesen ez itt sem hiányozhat. Próbáld felidézni, mit akartál elmesélni, miközben írtad a fenti szavakat. És itt szerintem a kulcsszó az "elmesélni". A játékban a címek csak egy kis kreatív energiafelszabadítást szolgálnak, a szószám is kihívás, de nem szabad, hogy feladat legyen, amit le kell tudni. Még ha a téma stimmel is... ;)

    Nem mondom, hogy az én írásom ehhez a címhez olyannyira jobb lenne vagy bármelyik, de érdemes lehet elolvasni, hogy mások mit írtak ehhez a címhez :)

    üdv, Zsazsi a múltból:3

    VálaszTörlés