2018. május 3., csütörtök

,

Emília Molla - Hívogató Halál



/Figyelmeztetések a lap alján./


(A Háromszáz blog kihívására készült mű. Adott cím: Hívogató Halál)


A behúzott sötétítőfüggöny nem tudta teljesen kizárni a délelőtti napsugarakat, a beszűrődő fénypászmákban álmos porszemek szállingóztak.

A fülledt nyári csöndben váratlan élességgel megcsörrent a telefon.

Kiss kiemelte nyakából a kötelet, vigyázva, nehogy lerántsa vele a szemüvegét, komótosan lelépett a székről, amin megzörrent a cipője alá terített újságpapír, megigazította a nyakkendőjét és kisétált az előszobában lévő készülékhez. Biztosan a főnöke. Biztosan azt kérdezi majd: „Mit jelent, hogy már másodszor késik el ezen a héten?” Azt fogja mondani, amit egyik laza kollégája szokott: „Kedd van.”

– Halló?

– Kiss lakás? – a beszélő próbálta elfojtani kuncogását.

– Igen – jött az unott hangú felelet.

– Cserélje nagyobbra! – fejhangú vihogás hallatszott, majd megszakadt a vonal.

Kiss egykedvűen visszatette a kagylót a gombra.

Visszaballagott a nappaliba, megigazította az újságpapírt a széken, majd felállt rá. Fejét beledugta a plafonba rögzített kampóról lelógó kötél hurkába, próbálgatta egy kicsit, kényelmes-e, még a bárszekrény üvegajtajában is megnézte magát, igaz, a feje teteje nem látszott.

Ismét csörömpölt a kinti telefon. Kiss sóhajtott egyet, lehúzta nyakáról a kötélgyűrűt, ügyelve a szemüvegére, majd leszállt a székről, megigazította a nyakkendőjét és kiballagott az előszobába. Oda sem figyelve emelte fel a kagylót.

– Halló?

– Kiss lakás?

– Igen.

– Cserélje nagyobbra! – Kattanás, aztán már csak a vonal búgását lehetett hallani.

A férfi megcsóválta a fejét és ezúttal a készülék mellé tette a kagylót. Ismét a nappaliba sétált, és a helyére igazított újságra felállva nyakába húzta a kötelet.

Farzsebéből rezegve csendült fel a mobilja. Leemelte fejéről a hurkot, vigyázva a szemüvegére, elővette a telefont és megnyomta a zöld pipát.

– Halló?

– Kiss lakás?

– Igen.

– Cserélje nagyobbra!

– Átkozott telefonbetyár! Apád meg fizetheti a telefonszámlát! – kiáltotta bele a készülékbe Kiss, mielőtt a hang gazdája kinyomhatta volna.

Le se zárta a mobil érintőképernyőjét, úgy vágta zsebre a telefont. Aztán lelépett a székről.

Mindeközben egy távoli garzonlakás szürke kanapéján ülő, fekete fürdőköpenyes alak koponyafejét hátravetve felröhögött:

– Korlátlan díjcsomag!



Figyelmeztetések (kijelölés után látható): halálra , öngyilkosságra való utalás

Share:

3 megjegyzés:

  1. Másodszor olvasva is nagyot szól! Imádok benne mindent. Az ötletet, a névvel való viccelődést, az egész megteremtett légkört... mindent. Egyszerre van benne valami harmónia (az ismétlődő hívás amolyan lüktetést ad) és diszharmónia is. Azt hiszem, mondhatom rá, hogy groteszk. Imádom, ami groteszk.

    Mást nem is tudnék hozzáfűzni, talán csak azt, hogy elképesztő sztorit hoztál össze a címhez (az ember először azt hinné, valami elvont fogalmat jelöl, de aztán megvilágosodik, hogy mennyire explicit), és hogy: még!

    xx Jolt

    VálaszTörlés
  2. Yoh!

    Azt hiszem, ehhez a címhez nem is lehet jobb, ütősebb 300-ast írni. Nagyon jól megragadtad és egy tökéletes groteszk viccet csináltál belőle.

    VálaszTörlés
  3. Köszi mindkettőtöknek! :D

    Örülök, hogy tetszett elmém eme elborult szüleménye. Bevallom, engem is meglepett, amikor eszembe jutott, hogy milyen hülyeség ki nem tud jönni belőle. XD Szóval én is csak remélni tudom, hogy nem ez volt az utolsó.

    (A Kiss lakásos vicc egyébként létezik, de már én sem tudom, hol hallottam.)

    Lia

    VálaszTörlés