2018. március 30., péntek

, ,

Haori - Eltávolított regényfejezet

A művet a szerző pályázatra szánja, ezért kérésére töröltük az oldalról.

Sok sikert kívánunk! :) 
Share:

12 megjegyzés:

  1. Első fejezetről véleményt alkotni nehéz, mert még nem tudni, hogy mi fog kisülni a sztoriból. A főszereplőd egy teljesen átlagos lány, és pont ez tetszik benne. Nincs különleges képessége, nincs különösebben titokzatos múltja, nem kiválasztott. Könnyű vele azonosulni. Ez a van-e pasid dolog pedig különösen ismerős, tőlem is rendszeresen megkérdezik.
    Két dolog bökte a csőrömet. Az egyik az a folyamatos, részletes ruhaleírás. Valaki szereti, de engem kifejezettel irritált, hogy felsorolás-szerűen leírtad, ki mit visel. Ha nincs a ruhának jelentősége, szerintem felesleges (bár ezzel lehet, hogy egyedül vagyok).
    A másik: ugyan nem ÁJK-ra járok, de napi öt előadás minden, csak nem könnyű nap. Én az ilyen napjaimon reggel 8-ra megyek, és jó esetben este fél 6-kor távozom (az egyik épületből a másikba való rohangálást nem is említve). Szóval vagy nem ezt akartad írni, vagy a főszereplőd annyira energikus és annyira bele van buzulva a tanulásba, hogy szuper féltékeny vagyok rá. Mert öt előadást végigülni sokszor maga a halál. :D

    xx Jolt

    VálaszTörlés
  2. Először a végére reagálok. :D Bevallom, nem járok egyetemre. Hány előadás számít akkor egy "átlagos" napnak? :D Nem lesz komolyabb jelentősége az egyetemnek mondjuk, de ezt akkor javítom, vagyis lerövidítem azt a számot, ha leírod, hogy mennyi számít átlagosnak. :D
    Leírás nem került ki erről csak egy fejezet. A blogomon az ismertetőjét el tudod olvasni, és akkor tudni fogod, hogy a történet miről is fog szólni nagyjából. :)
    Igen, Annabell egy átlagos lány, és féltem, hogy azért írod, mert túl unalmasnak találod, de örülök, hogy nem így van. Igen, a leírás lehet sok volt kicsit. Egyik hibám, hogy néha szokásom az olvasó szájába adni a dolgokat - ahogy fogalmazni szokták - és leírni azt, ahogy én látom.
    Átolvasom újra, és megpróbálom kiszedni a felesleges dolgokat, ha tényleg zavaróak. :D

    Még arra kíváncsi lennék, hogy megfogott e a fejezet, érdekelne e a folytatás?
    Ha igen, akkor örömmel várlak a blogomon!:)

    Üdv.: Haori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából nem tudom, mivel nekem pl. eddig annyira eltérő napjaim voltak (egyik nap öt előadás, utána csak egy), hogy ezt nehéz lenne belőni. (Esetleg számítsunk belőle átlagot. :D) Egy előadás általában másfél óra (bár nekem van három órás előadásom is, de ebbe most ne menjünk bele), és két előadás között fél óra szokott lenni. Az órarended te állítod össze magadnak, de mégsem. A kötelező órákat ugye kötelező felvenni, és az oda kerül az órarendedben, amelyik időpontban meg van hirdetve (de vannak olyan tárgyak, amikhez több időpontban is meghirdetnek kurzusokat, na ilyen esetben válogathatsz). Emellé a szabadon választható tárgyakkal variálhatsz csak.
      Majd mindenképp benézek a blogodra, hogy átfogóbb képet kapjak, és majd akkor döntök, hogy tetszik-e avagy sem. Most még nem igazán tudnám megmondani (ami esetemben nem jelent semmit, mert vannak könyvek, amik rögtön berántanak, de vannak olyanok is, amik csak később).
      Lehet, hogy a szerkesztőknek előnyös volna az első fejezetes bejegyzésekhez a történet fülszövegét is odabiggyeszteni, bár aki kíváncsi, úgyis utána fog járni a sztorinak. :)

      xx Jolt

      Törlés
  3. Rendben. Köszönöm, akkor átírom mondjuk két előadásra az első fejezetben. :D
    Kíváncsian várom a véleményed a továbbiakról! :)

    VálaszTörlés
  4. Yoh!

    A cím sokat ígérő, izgalmas bonyodalmakat sejtet.
    Sajnálom, hogy épp egy Dave lett a lelki traumát okozó férfi. Nekem az egyik kedvenc amerikai férfikarakter nevem a Dave... ok, ez bénán hangzott, de ja, már van vagy három Dave-em. Van valami ebben a névben. Az én Dave-jeim se kezdték tökéletes férfiúként. Sokat kellett tenniük, hogy összehozzanak egy happy endet. Szóval a Dave-ek nevében ezt a férfit tűz alá vetem és megfosztom nevétől. Anabell, sajnálom, hogy ekkora traumát kellett elszenvedned egy ilyen szemét miatt.

    Hasonlóan éreztem, mint Jolt néhány leírásnál. No igen, én már attól meggebedek, hogy hétfőn három órám is van és egy amire néha eljárok. (Ezek mind másfél órásak, szóval a szünetekkel együtt reggel 10-től este fél 6-ig bent vagyok) Bár a jogi karon... ott simán el tudom képzelni, hogy ha nincsenek bent este nyolcig, akkor könnyű a nap... persze sosem jártam arrafele.
    Még néhány dolgot említenék, amit felfedeztem. Ne rettentsen el, hogy ilyen hosszúra sikeredett és látszólag csak a "rossz" dolgokat emelem ki, de így van ez, a jó dicséretet sem érdemel - külön - az egybe teszem azzal, hogy majd a folytatást is elolvasom ;)
    -
    Egy-két kifejezést számomra kilógott, de talán csak a nyelvezet miatt :')
    Fun fact - a hajkefe és a fésű nem ugyanaz ;)
    Az elején "rendbe szedni a hajamat" - "rendet tenni", vagy a család hiányának "nincs", "nincsen"-ei, ha valaki véleményező szándékkal olvassa, azonnal feltűnnek a szóismétlések. Utóbbinál még eszembe jutott az információ adagolás. Pl., ha csak annyi derülne ki akkor, hogy kettesben él az édesanyjával, akkor az olvasó elkezdhet gondolkodni. Vajon miért? Elhalálozás, válás? Anabellnek rossz tapasztalata volt a - feltételezem - első és eddig egyetlen pasijával és a családban sincs előtte férfi példa, hisz nem él velük az apja. Lehet, hogy csak én vagyok, aki ezeken agyalni szokott, de ha egy kis rejtélyt hagysz az olvasónak, azzal máris be tudod vonni őt :D Ráadásul kicsit lejjebb megismétled az információt, miszerint semmit nem tud az apjáról.

    Az egyetemre érkezés... fuh, a buszos tolongás. Szinte bármikor érkezem (kivéve talán 12 és 13 között) hering parti megy végig. -.-" Szóval azt jól elkaptad, mégha itt általában megússzuk egy fájó lábujjal kartörés helyett. Bár a retorika tanárom folyton gorillákat akar pakolni a hetes buszra, hogy azok a civilizáció ártalmaitól mentesen kinyírják egymást a végállomásig. Mert az emberek olyan rendesek és kulturáltak, hogy élve hagyják utastársaikat. (Igen, ez egy példa volt az ember és társadalom témájú előadáson) Persze kartörés mellett, hacsak a sokk miatt nem én nem hiszem, hogy képes lennék kuncogni. *hehe*

    Kíváncsi vagyok, mit hoz a folytatás.

    üdv, Zsazsi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)

      Nem tudom már, hogy miért pont Dave nevet választottam neki, sajnálom, ha emiatt kevésbé tetszett esetleg, csak azt nem írtad bele.

      Hm, szóismétlés, majd átnézem, de közben kerestem előolvasókat, akikkel átolvastatom, meg lett még egy bétám, szóval igyekszem javítgatni, tökéletesítgetni. :)
      Írtam bele olyat, hogy Annabell nevetett, amikor eltört a karja? :O Nem rémlik ilyesmi.

      Remélem, olvasni fogod, és tetszeni fog! :) Ott is örömmel fogadom a véleményed, ha írsz a blogra, de wp-n is fent van a történet.

      Üdv.: Haori

      Törlés
    2. Egyáltalán nem von le a srác iránt érzett ellenszenvemből - amiért miatta elszenvedett trauma miatt Annabell kerüli a férfiak társaságát -, csupán kis színfolt volt a történet elején, hogy én alapból a Dave név mellé egy hétköznapi, de fejlődni képes srácot szoktam társítani :) Nem tudom, jó-e vagy rossz, de nekem sokszor a név mellé egy karaktertípus/személyiség is meg szokott jelenni gondolatban.

      Azt írtad, kuncogott a tanár szélfútta megjelenésén ;)

      Bekövettelek wattyn, amint lesz időm, beleolvasok a folytatásba. Kiderült, egy másik történeteddel korábban már próbát tettem, csak nem kapcsoltam össze a nevedet azzal a profillal ^.^"

      Törlés
    3. Igen, értelem, mire gondolsz. :)

      Oh, hát érdekes. :D Most hogy "mondod", tényleg rémlik valami ilyesmi.

      Próbát tettél, tehát nem tetszett? :D Melyikről van szó?

      Törlés
    4. Mikor nézelődtem friss wattysként, beleolvastam az Érted adtam a Lelkem-be. Egy ideig várólistás volt, amikor még csak pár fejezet jött ki. Megmondom őszintén, nem emlékszme, miért nem folytattam végül ^.^"

      Törlés
    5. Akkor az még tavaly lehetett, mert márciusban kezdtem el feltölteni szerintem. :D
      Elfelejtetted, vagy talán nem tetszett gondolom.

      Törlés
  5. Szia Haori!

    Bár nem én vagyok ennek az írásnak a célközönsége, érdekesnek találtam a kezdést. Egyből egy jelenetbe csöppenünk, és szerintem abszolút pozitív, hogy nem csak beszélgetnek a szereplők, hanem mozgalmas is.

    A helyesírás is jó, külön tetszett, hogy a párbeszédeknél is odafigyeltél, hol kell nagy, hol kell kisbetűvel kezdeni a kimondott szavak utáni részt. Találtam pár vesszőhibát, de az meg hol nincs? Nem vészesek.

    Amit nem teljesen értek, hogy miért külföldön vagyunk? Persze, ez egy első fejezet, szóval később még bőven kiderülhet olyasmi, ami ezt indokolja, de ez alapján nem éreztem. Amit igazából nem tudunk meg, hol van, és fizikailag az egész történet nekem valahogy „lebeg”.

    Kissé elnyújtottnak érzem a jeleneteket és a párbeszédeket, de azok alapján, amiket olvastam, ez talán még kimondottan jó is lehet egy young adult történetben, legalábbis az eddig olvasottak alapján akként tudnám elképzelni ezt a történetet. Ugyanez vonatkozik a ruhaleírásokra is. Lehet, hogy egy kamaszlánynak ezek fontos információk és élvezné őket. (De nem vagyok otthon a zsánerben, így rám ne vegyél mérget.)

    A szereplők engem nem fogtak meg, de ez persze egyénenként változik. Valahogy inkább csak bábuknak érzem őket, gyakran túlzott reakciókkal, harsánysággal, és a főszereplő sorsa iránt sem sikerült felkelteni az érdeklődésem.


    Néhány dolog még, amit észrevettem, és lejegyeztem olvasás közben:

    Félrevezetően van bemutatva a két lány viszonya. Az elején olvashatjuk, hogy Annabell még mindig barátságban van a túl őszinte lánnyal, és leírod, hogy szereti a szép haját. Szerintem ez úgy hat, mintha csak ezért lenne vele jóban. Engem meglepett, amikor lejjebb kiderült, hogy gyerekkori barátnők.

    Egy észrevétel a lány rajztudásával kapcsolatban: saját bevallása szerint még legfeljebb lelkes kezdő, és nem megy neki annyira, mikor pedig ráejti a ceruzát a műre, arra gondol, hogy így már nem adja be semmilyen kiállításra. Ahhoz már nagyon jól kell rajzolni, hogy kiállításra hívják, szerintem reálisabb lenne, ha mondjuk pályázatra nem találná így érdemesnek.

    A férfi, aki lelökte Annabellt a buszról, elég kegyetlen. Azt mondja, siet, de azért ott ácsorog, és megvárja, míg a lány ránéz, hogy megmondja neki a magáét. Ha tényleg sietne, talán észre se vette volna a balesetet, mert továbbment volna. Ha egy szemét alakot akartál ábrázolni, akkor sikerült, ha viszont csak egy siető figyelmetlent, akkor nem tartom reálisnak.
    Illetve szerintem, ha annyira megütötte magát a lány, hogy a padra sem tud felülni, akkor nem kuncog a tanár haján, valószínűleg épp pont nem érdekli.

    E/1. nézőpont kérdése: A barátnő egyáltalán nem számít rá, hogy Annabell hozzávágja a fésűjét. Ezt miből tudja a főszereplő? Ha ez valahogy meglátszott a barátnőn, mondjuk megijedt, vagy nem védekezett, akkor Annabell szemszögéből ebből következtethetsz rá, hogy nem számított a dobásra, de magától nem tudhatja, nem lát a másik fejébe.

    Nem nyitsz mindenhol új bekezdést, ahol szükséges volna. Pl.: „– Fejezd be… – kérem tőle végül, miután elengedem. Bűnbánóan néz rám, közben a ruháját igazgatva elhelyezkedik a kanapén. Leülök én is mellé és felhúzom a lábamat. Tudja, hogy miért nem randizom, mégis megkérdezi. Nem szeretem, ha rám akarják erőltetni a dolgokat. Addig leszek egyedül, amíg nem változik a véleményem a férfiakról, de az sosem fog.„
    Ha új szereplő kezd el gondolkodni vagy cselekedni, akkor az új bekezdés.


    Összességében, engem nem fogott meg a történet, bár a címe érdekes, figyelemfelkeltő.
    További jó munkát, remélem, találtál olyat a véleményemben, amit hasznosítani tudsz. :)

    Üdv:
    Lia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lia! :)
      Erre most nem válaszolok részletesen.
      Annyit tudok írni, hogy azóta átírás alatt van a fejezet, a hibákat, amiket említettél már javítottam. Pályázatra készítem. :)
      Azért köszönöm, hogy leírtad a véleményed, és hasznos tanácsokat írtál!
      Üdv: Haori

      Törlés